Különös kegyetlenséggel (1987) 69% 12★

Amilyen nehezen indult, annyira katartikus vége lett ennek a filmnek – joggal érzi utána a néző, hogy úthenger ment rajta át, csak nyugtalanítja a gondolat, hogy miért volt olyan nehéz ráérezni az ízére. A választ egyébként tudni vélem, bár lehet, csak a saját ízlésem visz tévútra, de ebből a moziból egyetlen elem lógott ki menthetetlenül: Nick Nolte.

Az a helyzet, hogy miközben alapból csíptem Nolte benga-bunkó zsarukarakterét a 48 óra mozikban, itt mint Texas Ranger, amolyan faragatlan kőszikla Chuck Norris után szabadon, Jack Cates modorával megverve, egyszerűen nem működött. Rezzenéstelen nézései, semmit sem sugárzó mélyen elrejtett szemei nem mondtak semmit, tényleg olyan volt, mint Norris a Magányos farkasban, csak Norrisnak ehhez megvan a maga jól kiérlelt stílusa, az ő szakálláról tényleg gyufát lehet gyújtani – no de Nolte? Sajnos csinálnia kellett volna valamit, valami többet, jobbat, mást… Erre szerintem a magyar szinkron is ráérzett, mert Jakab Csaba a maga sötét, mégis pozitív töltetű orgánumával megadta azokat a pluszokat, amik pusztán az alakításból hiányoztak, de menteni ő sem tudta a menthetetlent.
No de minden más… Ez a film egy időzített bomba, Hill remekül építi, tekergeti, csavargatja a sztorijai dramaturgiáját előre a csúcspontok felé, itt pedig a finálé A vad banda hangulatát idéző végső lövöldével szinte leszakítja az ember fejét. Igazi mexikói felállás, mindenki mindenki ellen, mindenki lő mindenkire – ráadásul nem funkció nélkül vadulva, hiszen ez a nagy összecsapás tökéletesen megalapozásra kerül. Kegyetlen jól működik ez a finom, árnyalatnyi western revival érzés, a remekül megformált mellékes karakterek: Clancy Brown egy nagyon szimpla mellékszerepet tölt meg rengeteg élettel, William Forsythe, mint a kilencvenes évekbeli akciófilmek egyik emlékezetes főgenyója elképesztő jelenléttel lüktet a képernyőn, Powers Boothe pedig úgy tökéletes, ahogy van – nem szabták rá a szerepet, de ő fogta és belebújt, mint egy kezeslábasba. Elképesztő, milyen jó dolgokat tud kihozni egy jó rendező és egy marék jó színész egy alapvetően nem emlékezetes, nem is túl eredeti, maximum egy-két ügyesen elhelyezett csavarral operáló sztoriból!
A szinkron remek, bár van néhány egészen érdekes, szokatlan, mégis „ha végiggondolom, működik” jellegű megoldása – a rangerekre például végig csendőrként hivatkoznak benne.
Mint írtam, a mozit javarészt a rendkívül célszerű és feszes rendezés viszi a hátán, ilyen téren az az érzésem, a Hill kapcsán legkézenfekvőbb és legismertebb reprezentánsok, a két 48 óra félrevezeti a nézőt: a hasonlóan precízen és pokolian tudatosan felépített A lápvidék harcosai például dramaturgiai téren nagyon hasonlít erre a produkcióra, de a nézőre gyakorolt elementáris hatása meg a Trespassból köszönhet vissza. Hill, bár lekönyveltük őt akciófilmes direktornak, valójában sokkal dörzsöltebb és nagyszerűbb alkotó, mint azt sokan gondolnák…

Remek kis akciómozi! Ha ad neki időt a néző, a végén meg fogja hálálni a türelmünket!

Feszült, szikár és nagyon tökös akciófilm Walter Hilltől. Nincs benne sok golyózápor, nincs teletömve robbanásokkal, mégis, folyamatosan fenntartja a figyelmet, hála a jó forgatökönyvnek és a kiváló színészi alakításoknak. Nolte nagyon kemény a texasi ranger szerepében, Powers Boothe pedig hiába szerepel keveset, ezen rövid idő alatt is kellően stílusos a drogbáró szerepében. A kommandós csapatból jó néhányan ismerősek lehetnek: Michael Ironside, William Forsythe és Clancy Brown. Ironside egyébként is egy kifejezetten karizmatikus ipse és itt is hozza azt, amit elvár tőle a néző. Forsythe egyfajta humorforrása a filmnek, marha jó dumái vannak, de a karaktere is szimpatikus.
Mint mondtam kevés akcióval operál a film, igazából két nagyobb van, azok viszont piszok jól néznek ki, főleg a film végi nyers, profin vágott mészárlás. Van még egy autós üldözés is, ami nem túl hosszú, de korrekt munka.
Viszont, szerencsére a film ezek között nem tököl, mert hiába tűnik néhol lassúnak, az olyan baromi hangulatos jelenetek, mint a film eleji kocsmai jelenet, a börtön felmérése vagy épp a bankrablásra való készülődés feledtetik az emberrel ezt. És maga a bankrablás…
A film szinkronja egyébként érdekes, mert kiváló szinkronszínészek szólaltatják meg a karaktereket, de valahogy mégis nekem kicsit fura volt. De érdekes módon ez is hozzáadott a film hangulatához, szóval mindenképp érdemes tenni a szinkronnal egy próbát.
A filmet pedig minden akciófilmrajongónak ajánlom, mert egy eléggé elfeledett darab, mely több figyelmet érdemelne.