A tanú (A tanú 1.) (1969) 91% 395★

Nagyon rég nem nevettem ennyit filmen. Szomorú, hogy ez a világ közelebb van hozzánk, mint hinnénk. Jönnek majd a békaemberek és az ürgék is lassan kiugrálnak a fekete kocsikból…Szegény Dezső!

„Ne tanúskodj, tovább élsz!” Ezt a mondatot az Oscar című filmben hallottam, de itt pont az ellenkezője igaz. Ha tanúskodsz valaki ellen, persze hamisan, akkor békében élhetsz tovább a magyar kommunista nyomorban. Szerintem ez akár mostanában is ismerős lehet.
Nem szoktam, pedig néha kellene, de most politizálni fogok, lehet lesz néhány névtelen feljelentés, géppel írva emiatt, de majd engem is meglátogat Cenzné és az ura, igen a cenzúra (Hofi).
A film bemutatja, milyen lehetett az 50-as évek magyar valósága. Akkor még nem éltem, de sokat hallottam már és elképzelni sem tudom azt az elkeserítő állapotot, amit az alkotok ábrázoltak. Legtöbbször viccesen, én sokat nevettem, már nem először, de ezt inkább tragikomikusnak mondanám, mert a mi bőrünkre ment ez az egész történelmi borzadály. Sokan a fasizmus rémtettei mellett kevésbé veszik emberiség (jelen esetben magyar) ellenes bűnténynek, amik a kommunista államhatalom idején történtek. Pedig szerintem a mai Magyarország problémái abban gyökereznek, hogy több évtizeden keresztül az ország szovjet megszállása miatt nagy hátrányba kerültünk mindenki mással szemben. A sötét kommunizmus sokkal kártékonyabb volt minden más megszálló hatalom után ebben az országban. A török, osztrák stb. némi kultúrát többlet tudást is hagyott az országban, míg a szovjetek csak sötétséget és pusztulást, főleg mentális rombolást hoztak. Sajnos a saját gondolkodásomon a mai napig érzem, hogy el vagyok maradva, mert engem még azok a szüleim neveltek, akik abban a korban szocializálódtak. Pedig anyám családját azért akarták kitelepíteni, mert német származásúak voltak, apám családja pedig kulák státuszt kapott és elvettek az összeg addig megszerzett javaikat. Úgy gondolom, a legtöbb akkoriban elkövetett bűn megtorlatlan maradt a „rendszerváltás” után. Ennek pedig az oka, hogy az elvtársak átmentették magukat az új rendszerbe. Ezt láttam ábrázolva e filmben és A Napfény ízében is, hogy a tehetségeket nem megbüntetni kell, hanem fel kell használni az új rezsim javára és így építkezni. Hát sajnos tapasztalataim szerint ez így működik a 90-es történelmi változás után is. Engem ne érjem a vád, hogy valamely politikai oldal mellett kiállok, mert teljesen szívemből gyűlölök minden politikust pártoktól függetlenül. Nem is tudom elképzelni, hogyan tudnak olyan rezzenéstelen fapofával hazudni oltári nagyokat, amikor én füllentek, utána nagyon rosszul érzem magamat miatta. Talán én vagyok a kevésbé életrevaló, ők pedig azok, akik viszik valamire?! Szomorú!
Ja, a film! Röviden ez a legjobb magyar film, amit eddig készítettek. Több szempontból is. A film majd minden egyes jelente, mondata jelent valamit, azt gondolom én valószínűleg nem is értek mindent, mert nem éltem abban a korban, de így is kiváló munka az, amit a film alkotói megcsináltak. Kiváltképp a forgatókönyvírók és a rendező. Persze a színészek zsenialitása is megkérdőjelezhetetlen Kállai Ferenccel az élen. Ha nem tudnám, hogy ő ki akkor elhinném róla, hogy Pelikán József gátőr és szerepel ebben filmben. Nem tudok rá olyan magas szintű dicsérő jelzőket aggatni, amit ne érdemelne meg. Ez szubjektív, de szerintem a legjobb színészi alakítást nyújtotta, amit magyar színésztől láttam.
A film bátor alkotói azért is megérdemelnek jó nagy adag kalapemelést, mert abban a korban ez rendkívül bátor dolognak, sőt akár életveszélyesnek is minősülhetett volna, még akkor is, ha a 60-as évek vége már puhább volt, mint a film történésének ideje az 50-es évek. Tudom a filmet sokáig nem mutatták be illetve csak nagyon korlátozottan.
Ha már a magyar filmgyártásnál tartunk és közéletnél, azért el kell mondanom, és egy kicsit talán ellent mondok saját magamnak, és beszólók a jelenlegi politikai elitnek is, bár ők ezt magasról le…ják, a szocialista rendszerben sokkal több rendszerkritikus film születethetett meg állami pénzem, mint manapság állami és magán pénzen. Ez vajon mit jelent? El kell gondolkozni ezen. Talán most kisebb a szabadság? Nem hiszem. Bizonyos szempontból igen, de általánosságban kötve hiszem, hogy így lenne. Azt viszont vallom, hogy ez a mai állapot rendkívül káros.
Lehet, ezért kapok majd a fejemre az oldal üzemeltetőitől is a politizálás miatt.
A lényeg ezt a filmet kötelezővé tenném a középiskolások számára, mert sokat tanulhatnak belőle.
Mindenkinek látnia kell!

Alighanem A Legjobb magyar film, ami valaha készült.
Szólások, közmondások tucatjait ajándékozta az ország több generációjának ("az élet nem habostorta", „a nemzetközi helyzet egyre fokozódik”, „kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a mienk”, „Bástya elvtársat már meg sem akarják gyilkolni? Én már sz..t érek?!”, „elnézést, Virág elvtárs, ez az ítélet”, „ha én valamit szeretek magamban, az a szerénység”, „az a gyanús, ami nem gyanús”, „nem jut eszembe, hogy mit nem sejtettem”, és még sorolhatnám), melyek közül sokan talán már nem is tudják, hogy a sokat hangoztatott parádés közhely eredetileg A Tanúból származik.
Érdekes módon annak ellenére, hogy még eléggé gyerekfejjel láttam először, azonnal megfogott magának, azóta számát nem tudnám megmondani, hányszor megnéztem, a forgatókönyv szövegét talán fejből fel tudnám mondani.
Egyszóval, egyetemes kedvenc! :)

Minden idők egyik legjobb magyar filmje. Alapvetően vígjáték, hiszen az egész egy hatalmas szatíra, mégis van benne valami végtelen szomorúság, hiszen tudjuk, hogy a film nem sokat túloz, hogy mindez valóban megtörtént, hogy hazánknak volt egy olyan korszaka, ami ehhez a filmhez alapanyagot szolgáltatott. Ami ebben az igazán meglepő, hogy csaknem kortárs eseményeket mutat be, aminek a létrehozásának a lehetősége persze jelzi, hogy már nem a Rákosi-féle kemény diktatúra idejében forgatták – persze nem is engedték bemutatni. A tanú egy sor mára szállóigévé vált mondatot tartalmaz, fergeteges poénokat, amik hallatán egyik szemünk sír, a másik nevet (jó, elég sok esetében egyik szemünk is nevet). Kevés olyan felnőtt van az országban, akinek az olyan kifejezések, mint a kommunista szellem vasútja vagy a magyar narancs ne jelentene semmit. De a film legfelejthetetlenebb értéke kétségtelenül Őze és Kállay elképesztően zseniális, magával ragadó és hiteles alakítása.

Legelőször talán tinikoromban láttam. „Akkor még nem tudtam” értékelni a poénjait.
Felnőttként viszont rögtön a kedvencem lett. Bármikor meg tudom nézni és még mindig jókat mulatok az egyszerű, de jóindulatú Pelikánon. S amióta a szakdolgozatomat a koncepciós perekről írtam, más szemmel látom az egészet.
Ne feledjük : „a nemzetközi helyzet fokozódik. ” :-)

Hiába szatíra, azért túlságosan valós és túlságosan magyar. Óriási „poénokkal” teletűzdelve, amik azóta szállóigévé váltak.
Azt kell mondjam, hogy a legmegfelelőbb színészt választották Pelikán elvtárs szerepére, Kállai hatalmasat alakít.

Egyszer régen, nagyon régen, kb. 6 évvel ezelőtt, még nyolcadikban mutatott belőle részleteket a töri tanárunk. Akkor nem nagyon tetszett (mondjuk nem is néztük meg rendesen, elejétől a végéig), de most nagyon is. Mondjuk hasonló fordult meg a fejemben ahhoz, amit Pelikán is mondott: „Lehet, hogy én vagyok a hülye, de ez akkor sincs rendben.”

Nagybetűs filmtörténet, nem hiába szállóige szinte minden fontosabb jelenete.

Nem is értem, hogy maradt ki eddig ez a film az életemből. Többször belefutottam már a tévében is, de persze akkor elkapcsoltam, hogy ne maradjak le az elejéről sem.
Nagyszerű film, óriási szövegekkel. Biztosan újra fogom nézni még párszor.

A magyar szatírai egyik remeke. Vicces és valós, mondanivalója jól érzékelteti a kor szellemiségét, ideológiáját, felejthetetlenen jelenetekkel átszőtt remekmű.